Amur horgászata

Írta: Jászai Ferenc
2007. március 05. hétfő 18:12

Hol keressük:

Az amur egyike a világgazdasági szempontból legfontosabb édesvízi halainak egyike, Kínából származik, elsősorban az elszaporodott vízinövényzet irtására történt a célirányos telepítése Magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt a növényzet sűrűjében kell keressük. Folyóvizekben az aljzatra tapadt élőbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kőgátak mögött. Állóvizeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni.

Kedveli a békanyálat és a békalencsét, nagy fogyasztója a hínárféléknek és növekedése előrehaladtával a nádnak is. Látott hallá csak akkor válik, amikor a nádasban a vízre hajló nád levelét eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád szára megdől, majd a vízre bukik, és eltűnik. Ez első jele az amuroknak a horgászhelyen. Az évszaknak megfelelően, hidegebb vízben a mélyebb, felmelegedő és meleg vízben a sekélyebb részeket keresi fel. Gyakran előfordul a meleg nyári napokon, nagyobb vizeken egészen a felszín közelében sütkérezik csapatostól. Mindig ott találjuk, ahol a legkedvezőbb táplálkozási lehetőség és a legzavartalanabb csend ígérkezik számára. Óvatos, félénk hal. Érdekes megfigyelni, ahogy erős szájával szaggatja, majd víz alá húzza a vízből kiálló nádszálakat. Táplálékigénye határozza meg tartózkodási helyét: ez a hínárosok, a nádasok környéke.

Kedveli a lassú folyású csendesebb szakaszokat, és a mély vizet. Magyarország folyóiban és nagyobb állóvizeiben egyaránt előfordul (Tisza, Duna, Ráckevei-Duna /innen került ki az országos csúcs 40,05 kg/, Alcsi-Holt Tisza, Fadd-Dombori holtág, Atkai-holtág, Tisza-tó, Hortobágy-Berettyó csatorna, Kiskunsági csatorna, valamint sok intenzív víz. Kedveli a hínáros növénnyel erősen benőtt vízterületeket.

Kapási idők:

Szinte egész évben fogható, télen azonban kevés tápanyagot vesz magához. A nap bármely szakában fogható, ez horgászmódszertől függ, nyári melegben a víz minden rétegében előfordulhat, de főleg a nádasokban úszkál. Éjjel kihúzódik gyakran a part közelében, ilyenkor kevéssé óvatos, könnyebb lépre csalni. A rekordlistákat böngészve a legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. Főleg a Ráckevei Dunán egy időben előszeretettel horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot sárga fénnyel világították meg, mivel ez hat a legkevésbé riasztólag az amurra, ki lehet próbálni, eredményes lehet, ott ahol engedélyezik az éjszakai horgászatot.

Horgászmódszerek:

A pontyozásnál említett horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi változtatással, hogy úszós horgászatban az osztott súlyú szerelék a legmegfelelőbb, mivel az óvatos hal így érez a legkisebb ellenállást a csali felvételénél. A fenekező horgászatnál inkább a csúszó ólmos módszert részesítsük előnyben, és a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell vagy parafadugó darabot, ami a fenék feletti lebegtetést hivatott szolgálni.

Van egy átmenet a fenekezés és az úszós horgászmódszer között, amikor a csali a vízfelszínen van de az ólom a vízfenéken van. Főleg ezt a módszert nem túl mély tavakon alkalmazhatjuk sikerrel akkor, mikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 g-os ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot, amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.

Felszerelés:

A horgászbot legyen hosszú 3,5 m körüli a dobósúlya 80-150 g, mindenképpen parabolaakciójú botot válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Az orsót válasszuk meg legalább 50-es zsinórkapacitással, tehát 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá 100 m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon használjunk főleg olyan helyeken, ahol kapitális amurok is vannak. Akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken akár 40-es zsinórt is használhatunk, vagy a most virágzását élő fonott zsinórok közül 0,25 mm-eset. A horognak vastag húsúnak és bő öblűnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa. Méretét tekintve a 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méretig variálhatjuk.

Csalik:

Mivel az amur növényevő, növényi eredetű csalikkal horgásszunk rá. A kukorica különböző fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy időben a száraz átfőtt kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. Eredményesek a különböző tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, főleg tavasszal, amikor magas tápértékű élelemre van szüksége a halaknak. A főtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni, ami csak felhívja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét. Ha a vízinövényzetet felélte, halastóban feleszi a pontynak szánt abrakot, de szívesebben a kaszált parti füvet, valamint más szárazföldi zöldtakarmányt. Szükségből állati szervezeteket is elfogyaszt még haldarabot vagy élő kishalat is; de zöld növényi táplálék nélkül hosszú ideig nem tudja szervezetét fenntartani, mivel annak harmonikus működéséhez, a “terimés” növényi táplálék feltétlenül szükséges.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:

Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig képes küzdeni. Fárasztásának első fázisában egyenletes húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg tudjuk állítani, könnyen nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran előfordul a hal horogra akadás után kezesbárányként hagyja magát vontatni, persze egy két trükköt megpróbál, azonban ha ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor eszeveszett vágtába kezd, ilyenkor szokott a zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni. Ilyenkor már kétesélyessé válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a halat, ha elegendő mennyiségű zsinór van az orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb példány 50-60 méter zsinórt is lehúzni egyetlen kirohanással. Éjszakai horgászatnál a megvilágítás is fontos lehet, ugyanis egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a felszínre húzáskor szinte megvadult, ha a horgászok vakítóan fehér fényt használtak a horgászhely megvilágítására, ezért ha tehetjük szórt fényben és lehetőleg kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Ha elérkezett a szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig várjuk meg azt a pillanatot, amikor a halat tökéletesen tudjuk irányítani, és ekkor húzzuk a szák felé, majd egy határozott emeléssel billentsük bele a szákba. Előfordul, hogy a szák láttán megugrik, előtte célszerű a féket jól beállítani, mert könnyen durranós szakadás lehet a fárasztás vége.

Az amur élvetartása szákban, illetve felkantározva történik, érdemesebb hosszú kötélen a mélyebb vízrétegekbe engedni, tovább élve marad.

Kifogható legkisebb méret: 40 cm

forrás: http://www.tavak.hu/halak-horg-szati-m-dszerei/amur-horg-szata-2.html

A ponty horgászata

Kevés olyan horgászmódszert tekinthetünk annyira magyarosnak, mint a nádi pontyozást. Talán még a harcsára való kuttyogatás jöhet szóba e tekintetben. Mindkét horgászati módszer sok kitartást igényel. A nádi ponty horgászat – első sorban a Balatonhoz köthető, de kialakult a Velencei-tónál a Tisza-tavon és a nagyobb nádassal rendelkező tavainknál. A módszer, nem csak hatékony hanem rendkívül hangulatos is. A nádi pontyozás legendás eszköze a bambuszbot, melyet házilag készítettek a szakavatott horgászok. Maga a nyers bambusz beszerzése is körülményes volt, mert kevés helyen tenyészett a horgászbotnak is alkalmas fajtája.

Hogy készült a bambusz horgászbot ?

Augusztus végén vágjuk ki 4-5 méter hosszú bambuszszálat. De, lehetőleg a legegyenesebbiket. Most egy év szárítás jön – irány a padlás vagy a kamra. A legideálisabb valami nagy belmagasságú csűr lenne. Ugyanis, súllyal kell húzatni függőleges helyzetben. Ahogy távozik belőle a nedvesség, bizony hajlamos a vetemedésre, csavarodásra, ezt akadályozza meg az pár kiló súly, amit a bambusz aljára rögzítünk. Jövő év nyarán elővesszük az így kiszáradt bambusz botot és gyenge láng fölött még egyengetünk rajta, a bambusz érdekes tulajdonsága, hogy a nyílt láng hatására kiegyenesednek a kisebb vetemedései. Az ízekre vigyázni kell, mert megkaphatja a láng. A bütyköket megcsiszoljuk, majd bandázsolásal felkötjük a gyűrűket. A régi időkben duralumíniumot használtak, porcelán betéttel. Évenként – “MATRÓZ” márkájú csónaklakkal óvjuk elkészült horgászbotunkat. Igényesebb horgászoknak, már a 40-as években is volt valamilyen horgászorsó a boton. Ezért, érdemes orsótartót is felszerelnünk, a már majdnem kész bambusz botunkra. Zárójelben jegyzem meg (a régi idők szerelmeseinek), hogy pár éve még horgásztak az öregek a Balatonon olyan 5 méteres egybe bambusz bottal – amin a pár méter – (kb. 10 méter) zsinórt 2 db. egymástól 20 centire bevert kampó tárolta. A horgászzsinór is ehez a szerkóhoz van kiválasztva, 70-80 – as átmérőjű. Ezt a bambusz horgászbotot mintha csak a csónakos nádi pontyozáshoz, teremtette volna a mindenható. A nádban nem lehet nagyon elengedni a pontyot, ezért orsóra nem igazán van szükség. A hosszú erős bot feladata a fárasztás volt, – a hatalmas nádi pontyokat pedig a vastag zsinór tartotta pórázon. Későbbi időkben, igény mutatkozott a több részes bambusz botokra is, mert a közlekedés lehetetlen egy ilyen öt méteres dióverővel. A több részből összerakható botok már nem tudták azt – erőben, rugalmasságban amit az egy darabból lévők, elkészítésük pedig otthoni viszonyok miatt lehetetlen, a precíz toldatok és illesztékek miatt. Egyébként, ezek a több részes botok maradta meg hírmondónak az utókornak. Az 5 méteres “egybebambusz horgászbotok” a nagyfater halála után rendszerint szőllőkaróként végezték vagy a sufni mellett enyésztek el – az emlékekkel együtt. (horgasz.blog.hu)

A ponty a vízinövényekkel benőtt part menti sávban, így a nádasokban és környékükön tartózkodik legszívesebben. A nádi pontyozás egyike azoknak a horgászmódszereknek melynél nem keressük a halat hanem szoktató etetéssel tartjuk helyben. A nádi pontyozáskor alapvetően úszós horgászatról beszélünk, azon belül is a feltolós vagy felfektetős módszerről. Amennyiben a part menti sávban nagyobb egybefüggő nádas van, jó esélyünk lehet a pontyfogásra.

Horgászállásunk kialakításának szempontjai a következők. Nagyon fontos az uralkodó szélirány meghatározása, mert ha rossz helyen karózzuk le csónakunk, tengeribetegek lehetünk a csónak állandó himbálodzásától, vagy szeles időben úszónk gyakran a nádasban landol a dobást követően. Ezek figyelembevételével keressünk egy védett öblöt ahol a vízmélység legalább 1 méter. A dobást, zavaróan belógó nádszálakat kössük össze vagy vágjuk le. A szoktató etetésünket, csak a meder alapos vizsgálata után kezdjük meg, a vízben lehetnek éles vasdarabok, kötelek, üvegcserepek, torzsák. Az ilyen helyeket elkerüli a ponty. A horgászhelyünk kitakarítása után, jöhet a szoktató etetés, van aki apró szemessel kezdi, hogy az idecsődülő keszegfélék, minél hamarabb “kifürödjék” a helyet. A szemes kukorica is előbb utóbb meghozza a halat. Mindenképp türelemjáték ez a fajta horgászat, mert lehet  3 nap múlva már ott a jó hal, de lehet néhány hétnek kell eltelnie. Ne sajnáljuk az időt , ha tehetjük minden nap azonos időben látogassuk meg horgászhelyünk és etessünk be. Ha módunkban áll pár nap elteltével tapogassuk ki a feneket, – kemény-e már a talaj, elfogyott-e a kukorica. Amikorra beérett a szoktató etetés már elég a horgászat kezdetén és befejeztével pár marékkal megszórni a helyet. Csalik tekintetébe a száraz kukorica, az áztatott és főtt kukorica valamint a krumpli jöhet szóba. Van aki a fúrt kukoricára, van aki a fűzött mogyoró krumplira esküszik.

A kitartó etetés majdnem minden esetben meghozza a halat. Amennyiben minden körülmény ideális elkezdhetjük a horgászatot. A módszer lényeges eleme a pontosan dobható, csúszóra szerelt, könnyű és stabil – feltolós vagy felfektetős úszó. Sajnos ilyen úszót szinte lehetetlen kapni. Mindkét úszófajta antennája hosszú, így látványosan fogja mutatni a csali felvételét. Horgunk erős vastaghúsú legyen : 1-2 körüli méretben. Rövid előkére van szükség, az ólmozás egypontos és a horogtól 3-7 centire van.

Zsinórunk legyen 40-es legalább, horgászbotunk 4 méter körüli erős de rugalmas (a bojlis botok ideálisak lehetnek), orsónk strapabíróan, fékre egyáltalán nincs szükség, mivel a menekülő halat nem szabad beengedni a nádba.

forrás: http://horgaszat.hu/irasok/nadi-pontyozas-avagy-horgaszat-nadasban

A horgász természetrajza (Ungár István, 1928)



Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi: kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe. Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, – magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb. éles kést, egy baltát, haltartó kosarat, apró halnak való bádog dobozt, giliszta dobozt, háromlábú széket, 100 méter zsinórt, egy sima falapátot, horog kiszabadító árt, egy tárca különböző műlegyet, – vagy hat féle különböző sziszétmájú horogkészletet, 8 méter hosszú nyelet, melynek súlypontja 1/5 – énél van, a nyélen felcsavaró szerkezetet, vágóhorgot, szákot, egy darab furkósbotot a hal agyonverésére, egy puskát fickóval töltve a hal agyonlövésére, horog tűt, horog kiszabadító tűt, különböző nagyságú fenékónt, forgókat, ólom csalihalat, cseresznyét, szilvát, légykukacot dögből, lisztférget, – mert sohasem tudja az emberfia, mi tetszik a halnak, – jó a főtt árpa is, (csak nem tudni miként kell horogra tenni) s ha a horgász fogni akar, kilométereket kell bebarangolni, tehát állandó mozgásban lenni. A nyelet állandóan kézben kell tartani; mert csak igy lehet igazán érezni a hal kapását.

Mindez talán igaz a pontos németeknél, nálunk azonban egész mások a viszonyok. A jó horgásznak mielőtt elindul, tisztában kell lenni, mit csinál a víz, milyen hónapot ir a kalendárium, mit akar fogni s tudnia kell, hogy amit fogni abba; kap-e aznap. Az ilyen horgász aztán zsebébe teszi horgait, ha ragadozóra megy a csalihorgot, ha egyébre, a csuszát, vagy gilisztát, esetleg tiszavirágot, legyet, vállára veti nyeleit, szákot, haltartó hálót, pár tartalék horgot, zsineget, nehezéket, bicskát, pipát, dohányt, nem a legjobb nadrágját, és nem is a lakktopánt s mint aki legjobban fel van szerelve, nyugodt lelkiösmérettel kikeresi a legjobb horgászó helyet. A jó horgászt tehát nem a felszerelés sokoldalúsága, hanem a kevésnek megfelelő volta teszi. Horga éles, mint a tű, nyele könnyű, de tartós, zsinórja vékony, de kitartós, csalija elsőrangú és bőséges, s a hely ahova csendben letelepszik, elsőrangúan megválogatott. Ő maga hallgatag mint a hal, nyugodt mint a szobor, éber mint a sas, szemfüles mint a róka, és igyekszik mindig maga lenni. Szeretnie kell a vizet, mint az első ideált, lelke csodálatosan köszörült drágakő legyen, mely ezer színben, száz képben tükrőzzön vissza minden szépséget, mely körülötte van, gondolata mélyen lásson minden élet megnyilatkozás szemét el ne kerülje a legkisebb bogár, a legapróbb hal sem.

A jó horgász nem dicsekvő, nem meséli el mindennapi kalandját egy másiknak, nem mondja el mit fogott, mert amellett a következő évben több bért fizet a víztulajdonosnak, még az a kellemetlenség is éri, hogy hosszú próbálkozás után fölfedezett elsőrangú helyét elfoglalva találja, ami igen kedvét szegi a sportolónak. Mert tudok olyan bravúrról is, miután a dicsekvés folytán elárult helyre jutandó, már reggel 2 órakor felkelt s mikor az áldott helyre megérkezett, teljes gőzzel munkában talált egy – harmadikat, aki akkorra már vigyorogva mutatta a korai felkelés „aranyát.” A horgász tehát hallgatag, de nem szűkszavú. Szívesen mond meg mindent, amit a másiknál jobban tud, szívesen ajánlja fel a vendégnek drága jó helyét, örül, ha vendégének élvezetet nyújtott, de nem beszél, ha nem kérdezik. Az igazi horgászó korán fekszik, de még korábban kel, mert jól tudja az igazi jó halfogás a derengés után kezdődik, amikor minden megindul. Puhán lépdel és óvatosan végez minden mozgást, hogy sem lábdobogással, sem csónakzörgéssel el ne riassza környékéről az óvatos „öreg” halat. Öröme a szép napsütés, a derült ég, a tűző nap. Tudja a dél néki éppúgy pihenő, mint a halnak, ilyenkor tehát nem akar erővel fogni. Nem nagy igényű, megelégszik szép keszegekkel is. Türelmes, mert tudja a tőle 100 méterre levő hal nem értesült arról: a felcsalizott horog a vízben van, s kitűnő ebédre van kilátása. Tudja a ragadozó hal, kivált az öregje nem kóborol, hanem helyben várja a prédát, tehát nem várja  a hegyet Mohamedhez, hanem ő megy a halhoz.

S végül, nem kapzsi! Ha eleget fogott, megy haza, vagy keres más halfajt, így vegyessé téve az eredményt. Tudja ugyanis igazi jó hallé egy fajta halból nem olyan csemege, mintha öt-hat fajta főtt benne. Ismernie kell minden faj használhatóságát s mindenekelőtt tudnia kell a jó hallét csak a csuka adja, s a süllőt nem főzi hozzá, mert abban nincs erő. Ellenben nem kerülte el figyelmét, hogy a ponty és harcsa minden formában jó. Egyszóval a jó horgász mindent tud, ami a hallal Összefügg, tudja annak természetrajzát, tudja mikor ívik, hol ívik, – tudja mit, hol és mikor eszik, – s ha megfogta, tudja mire kell felhasználnia és a legjobbat kapja belőle.